Csak dióhéjban
Aki rendszeresen sportol, biztosan megfigyelte már (vagy legalábbis érezte), mi történik a testtel edzés során. Ami rögtön feltűnik, a szívverés felgyorsul és izzadni kezdünk. Végtagjainkat, vagy a megedzett izmainkat vér árasztja el, melyek később akár fájni is kezdenek különböző mértékben.
Biztosan Te magad is tapasztaltad, mikor elkezdesz tréningezni, légzésed rögtön felgyorsul az edzésed intenzitásának arányában. Egyre gyorsabban kezdünk lélegezni és előfordulhat, hogy például futás közben annyira kifulladunk, hogy nem jutunk a szükséges mennyiségű levegőhöz.
Ez elsősorban az állóképességi sportoknál érezhető jelentősen és az említett intenzitás már egy oxigénhiányos állapotot jelent, úgynevezett anaerob folyamatok zajlanak le szervezetünkben.
A felgyorsult légzésnek köszönhetően a szervezet nagyobb mennyiségű oxigénhez próbál jutni, ami a test számára az energia felszabadításához is szükséges. Mivel edzés közben a testünk nagyobb megterhelésnek van kitéve, logikus, hogy nagyobb mennyiségű energiát igényel. Testedzés során ezért körülbelül tizenötször nagyobb mennyiségű oxigént hasznosítunk, mint nyugodt állapotban. Míg nyugalmi állapotban a tüdőbe percenként kb. 0,3 liternyi oxigén jut, addig sportolás közben a nők tüdeje percenként akár 2 liternyi oxigén felszívására képes. Az oxigén felhasználása azonban jelentős mértékben függ attól is, milyen kondícióban vagyunk. A csúcsteljesítményű sportolók tüdeje percenként akár 7 liternyi oxigént is képes hasznosítani.
Az emberi testben a légzés egészen a VO2 maximum szintig gyorsul, ami az az állapot, amelytől gyorsabban már nem tudunk lélegezni. Ez az állapot minden személynél máskor áll be, a legtöbb eseten a kondíciótól és a tüdőkapatástól függ, de még a genetikánk is befolyásolja.
A légzésünk mellett testedzés során a vérkeringésünk is felgyorsul. Szívverésünk gyorsulása felgyorsítja a vérkeringésünket, ami pedig elősegíti az oxigén szállítását. Az oxigénellátást ugyan a tüdő biztosítja, azonban a szív az a szervünk, aminek köszönhetően az oxigén eljut a test minden részére.
A rendszeres mozgás, sportolás, segíti a testet a vörösvértestek képzésében, amelyeknek köszönhetően a szervezet nagyobb mennyiségű oxigénhez jut. Mivel a sportolók szíve a nagyobb kihasználtság miatt gyorsabban ver, testük nagyobb oxigénellátásban részesül, sokkal nagyobb terhelést bír ki és sokkal hatékonyabb munkavégzésre is képes.
Edzés közben az oxigén szállítása különösen fontos, azonban az emberi test csak meghatározott mennyiségű vérrel rendelkezik. Ez a vér pedig elsősorban az izmok és az agy oxigénellátásához szükséges. Többi szervünkben ezért vér, – illetve oxigénhiány alakulhat ki. Edzés során például nincs szükségünk a gyomor működésére, ezért a legjobb, ha testmozgás előtt legalább egy órával már nem eszünk semmit. Az emésztőrendszerünk ugyanis ilyenkor takarék üzemmódon működik, és nem tud megfelelő módon emészteni. Ilyenkor hasi fájdalmak és emésztési problémák alakulhatnak ki.
Edzés közben és után biztosítsunk szervezetünk számára megfelelő folyadékbevitelt, nehogy dehidratáció alakuljon ki. Tréningünk alatt rengeteg folyadékot (illetve ásványi sókat) veszítünk az izzadással és a hőtermeléssel. Ezt mindenképpen pótolnunk kell, különben teljesítményromlással, rossz közérzettel és lelassult anyagcserével számolhatunk.
Testünk edzés közben hormonálisan is változáson megy keresztül. A sportolók szervezetében adrenalin, tesztoszteron és növekedési hormon termelődik. Az adrenalin serkenti a szívverést és a többi hormonnal együtt nagyobb teljesítményt biztosít. Agyunk a sportolás közben endorfint, dopamint és szerotonint is termel, melyek boldogsághormonként is ismertek, – ennek következtében az intenzív mozgástól jókedvűek leszünk és leküzdhetjük a depressziót.
Mi történik az izmokkal?
Izmaink teszik lehetővé a mozgást és intenzitástól függően igen nagy megterhelésnek vannak kitéve. Az izmok megfelelő működéséhez nagy mennyiségű energia szükséges. Ezt az energiát az ATP (Adenozin-trifosztfát) biztosítja. Az oxigén az ATP molekulák létrejöttéhez is szükséges és ennek a molekulának köszönhetően jutunk szükséges energiához. Ha a test nem jut megfelelő oxigénhez, az izmokon belül tejsav kezd felhalmozódni. Amennyiben a máj ezt nem tudja megfelelő tempóban lebontani, a nagy mennyiségű tejsav az izmok fájdalmát idézi elő.
Izomfájdalom az igen erős terhelés hatására is kialakulhat. Ekkor akár még mikro-szakadások is történhetnek az izomrostokban. Ezt óvatos nyújtásokkal, különböző regeneráló krémekkel, illetve nagy dózisú vitaminokkal, ásványi sókkal orvosolhatjuk, – na meg kellő pihenővel az adott izomcsoport tekintetében.
Az izmok megfelelő terhelésével érjük el növekedésüket is. Terhelés hatására, az izmok növekedéssel reagálnak. Sajnálatos módon csak a hipertrófiájuk tud növekedni, az izomrostok száma nem tud gyarapodni.
