Egy új kutatás szerint a szomorúság, a reménytelenség és az egyedüllét is öregít, ráadásul még a dohányzásnál is jobban.
Az öregedés olyan folyamat, amelyben a testünkben felhalmozódnak a sejtszintű, molekuláris hibák, ezek hatására pedig esendővé válunk, s egyes betegségek könnyen eluralkodnak szervezetünkön. Ma már jól tudjuk, hogy például a dohányzás igencsak felgyorsítja ezt a folyamatot. Talán azt is sokan tudják, hogy a testükben lezajlott változások hatására más a molekuláris életkorunk, mint az, amit a születési időnktől eltelt évek jeleznek.
Egy újonnan, az Aging szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban azt vizsgálta egy amerikai–kínai kutatócsoport, milyen hatása van erre, a molekuláris életkorra az olyan tényezőknek, mint a magányosság, a szomorúság, a kialvatlanság.
A kutatáshoz mintegy 12 ezer kínai felnőtt adatait vizsgálták át, mind a vérvizsgálati eredményeiket, mind pedig számos egyéb biológiai jelzőértéküket. A vizsgálatokból arra derült fény, hogy felgyorsul az öregedésük azoknak, akik például sztrókon estek át, tüdő- vagy májbetegségük van, a dohányosoknak, illetve azoknak, akik mentálisan sebezhető állapotban vannak. A magányos, boldogtalan, a helyzetüket reménytelennek ítélő személyek esetében ez a lelkiállapot jobban felgyorsította az öregedést, mint az, ha valaki dohányos volt! Gyorsabban öregedtek azok, akik vidéken éltek (az egészségügyi ellátáshoz való rosszabb hozzáférés miatt), illetve azok is, akik egyedül (nem házasságban/párkapcsolatban) éltek.
Számszerűsítve egyes mérési eredményeket (ahhoz a korhoz képest értendő, amit az ember születésétől eltelt évek összeadnak): a dohányzás 1,25 évvel öregítette az alanyokat átlagosan, a rossz alvás 0,49 évvel öregített, a vidéken lakóknak plusz 0,39 évvel kell számolniuk, míg az említett pszichés tényezők 1,65 évet adtak hozzá az életkorhoz. Ha azonban valaki házasságban élt, az 0,59 évvel fiatalabb volt a molekuláris életkora szerint.
A kutatók szerint fontos felismerés, hogy egyes mentális és pszichés állapotok is a komoly betegségekhez hasonlóan öregítik a szervezetünket, eddig ezeket a tényezőket elhanyagolták az öregségi felmérésekben, holott most kiderült, mennyire nagy jelentőségük van a biológiai jóllét mellett a pszichés-mentális jóllétnek is az egészséges öregkor elérésében. A kutatásnak Kína szempontjából különös apropója is van: náluk mindössze 15,7 százalék az ún. sikeres öregedők aránya, vagyis az olyan 65 év felettieké, akik nem küzdenek komoly testi problémákkal, rendben vannak a kognitív és a szociális képességeik. Japánban ez az arány 29,2 százalék, Koreában is 25,5 százalék, így Kínának van hova felzárkóznia.
