Ha a géndopping jobban elterjed, nem beszélhetünk többé reális sportteljesítményről.
A genetikai dopping lehetőségeinek kiaknázása és az ilyen irányú kutatások már 20 évvel ezelőtt megkezdődtek. Akkor még csupán a miosztatin-blokkolásról hallott a nagyközönség.
A miosztatin, pontosabban, a miosztatin-blokkolás, mint az izomépítés Szent-Grálja a John Hopkins Egyetem több, mint egy évtizedes tanulmánya nyomán került a testépítő társadalom fókuszába. A tanulmány során „miosztatin-génkezelt” egerek olyan extrém vázizomzat növekedést produkáltak, ami szinte hihetetlennek tűnt. A tanulmány nyomán vált világossá, hogy a miosztain gén lassítja a vázizomzat növekedését. Így tehát annak blokkolásával az izmok jelentősen gyorsabban (és szinte határtalanul) képesek növekedni.
Mára a genetikai dopping már nem sci-fi. Olyannyira nyilvánvaló a használata némely géndoppingnak, hogy a WADA már 2003 óra tiltja a teljesítményfokozó genetikai manipulációt. Bár ez természetesen újabb, még az eddigi doppingszerekhez képest is elitélendőbb etikai kérdéseket vet fel, mégis szinte biztosra vehetjük, hogy több ország próbálkozik ezzel, mint ahány nem. A géndoppingot nagyon nehéz, szinte lehetetlen kimutatni, – a legnagyobb probléma, hogy a bejuttatott gének által termelt fehérjék ugyanolyanok, mint amilyeneket a szervezet állít elő természetes módon.
Mi a géndopping?
A géndopping tulajdonképpen a génterápia egyik formája. Amíg azonban a génterápia célja bizonyos genetikai hibák, illetve az általuk okozott betegségek kiküszöbölése, addig a géndopping az egészséges sportolók teljesítményének fokozására szolgál. A betegséget kijavító vagy a teljesítményt fokozó gént egy úgynevezett vektor segítségével juttatják be a genomba. Egy gén szervezetbe juttatásához leggyakrabban valamilyen fertőzésképtelenné tett vírust használnak. “A vírusok olyanok, mint a trójai falovak” – mondta dr. Theodore Friedmann, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem génterápiás laboratóriumának vezetője, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) géndoppinggal foglalkozó bizottságának elnöke. “A vírus beviszi a géneket a célsejtekbe, ahol kiüríti azokat. A gének ezután elkezdenek működni és termelni a szükséges enzimeket és más fehérjéket.”
Megváltoztatott testi sejtek
Az ember genetikai kódja ma már ismert, és a szüleinktől örökölt biológiai információ már mesterségesen megváltoztatható. Lehetségessé vált egyes örökölt gének törlése, bár ez igencsak bonyolult művelet. Egyszerűbben kivitelezhető viszont az őseinktől nem örökölt gének pótlólagos hozzáadása; tehát genetikai örökségünk mesterséges bővítése. Ha a változtatás csak a testi sejteket, például az izomzatot érinti (de nem érinti az utódainkba öröklődő gének vonalát), akkor elegendő a kívánatos géneket egy alkalmas vírus burkába csomagolni, és ezt a szervezetbe juttatni. Ha a vírusok saját génjeit (pontosabban ezek egy részét) lecseréljük az általunk kívánatosnak vélt génekre, akkor ők ezt juttatják be az emberi sejtekbe, és e gének beépülhetnek a páciens sejtjeinek saját genomjába.
Mindez nem kockázatmentes eljárás, hiszen a beépülő gének számát és a beépülés pontos helyét ezzel a módszerrel nem lehet meghatározni. Az orvosi génmanipulációs eljárások rendszerint csak a testi sejtek megváltoztatására irányulnak, mivel tehát az ivarsejteket nem érintik, hatásuk nem öröklődik. Maradandó változásokat okozhatnak viszont a testben, amelyek mesterséges eredetét igen nehéz bizonyítani.
Ilyesfajta eljárásokat azért fejleszt az orvostudomány, hogy megoldja néhány súlyos, olykor halálos betegség gyógyítását. Így például a vérszegénység egy szélsőséges formája is gyógyítható lesz, ha majd az orvosi gyakorlatban is elérhetővé válik az alábbi eljárás.
Az EPO, mint géndopping
Ennek lényege, hogy az EPO (erythropoietin) nevű hormon génjét egy alkalmas vírusba csomagolják, és ezt az izomzatba juttatják – például a bőrre ragasztott tapaszok által vagy éppen injekciókban adagolva. A páciens izmaiban így a gének a sejtmagokba juthatnak, és beépülhetnek a genomba. A manipulált sejtmagok több EPO gént hordoznak, mint a nem manipulált sejtmagok, ezért több EPO molekulát termelnek.
Ez aztán a vérárammal a test minden szövetébe eljut, de csak a csontvelőben fejti ki hatását. Az EPO ugyanis olyan hormon, amellyel az izomzat a csontvelőnek „üzen”, hogy az több vörösvérsejtet termeljen, ezáltal javítsa az izomzat oxigén- és tápanyagellátását. Ez a genetikai manipuláció tehát megnövelheti az emberi izomzat teljesítőképességét, ami kritikus esetben akár életmentő hatású beavatkozás lehetne. Normális testalkatú, egészséges emberben alkalmazva viszont „szupernormális” teljesítmény elérését teszi lehetővé.
IGF-1
„Olyan gént juttatnak az alanyokba, amelyek az IGF-1 fokozott kifejeződését okozza. A kezelés mintegy 14 százalékkal növeli a sportolók izomerejét.”
Ezen felül az izomsérülést szenvedett atlétáknál ezzel a génterápiával gyorsítják meg a károsodott izmok gyógyulását és regenerációját. Ennek érdekében, a géneket bejuttatva az 1-es inzulinszerű növekedési faktort (IGF-1) termelnek. Az IGF-1 segíti az izomnövekedést és –regenerálódást is. Az ártalmatlan vírussal a szervezetbe juttatott gének több IGF-1-et termelnek, mint amennyit a test normális esetben előállítana, így serkentik az izomnövekedést. Mások erősítésre használhatják ezt a fajta géndoppingot, például meggyengült térd- vagy más ízületet, illetve sérült szövetet kezelhetnek így, ami jelentős előnyt adna nekik a sportpályán.
Bizonyára sokan láthattunk már sérült sportolókat a pályáról lejönni (szalag és izomsérülésekkel, részleges szakadásokkal), majd néhány hét múlva gyógyultan visszatérni is őket. Ez a hagyományos IGF-1 – el már megoldató volt hosszú évek óta. A mostani módszer még erőteljesebb és kimutathatatlanabb…
PPAR-delta fehérje
Hasonló lehetőség a géndopping sportban történő alkalmazására.
Az izomsorvadásban szenvedő embertársaink megsegítésére kísérletezték ki. Először 2004-ben sikerült kísérleti egerekbe juttatni a PPAR-delta nevű fehérje génjét, melytől az egerek izomzata és fizikai teljesítőképessége igen jelentősen megnövekedett. Izomsorvadás esetén mindez a túlélés esélyét nyújthatja, de egészséges fizikumú páciensben a fizikai teljesítőképesség korábban soha nem látott mértékű növelését teheti lehetővé. Ez a szer természetesen egészséges embereknél is erőteljesen javítja a vázizomzatot és mindemellett csökkenti a testzsír-százalékot.
A VEGF-2 génfaktor.
Amely új erek képződését segíti elő és eredetileg az artériabetegségben szenvedő páciensek kezelésére fejlesztettek ki. Sejthető, hogy ami az elzáródott erekkel küszködő személyeknek megfelel, az valószínűleg csaknem minden sportág számára hasznosnak bizonyulhat. Ezt a géndoppingot használó atlétánál a VEGF-2 mérhetően kitágítja az ereket és biztosítja a környező szövetek jobb oxigén és tápanyagellátását.
A siRNA (RNS)
Ezt a nevet viselő szintén génstratégiailag előállított és használt szert arra alkalmazzák (kísérleti terápiákban), hogy semlegesítse a veszélyes tumorgéneket. Mióta ezt tudjuk, azóta az erre szakosodott biológiai cégek hűtőjében számtalan terápiás célból használható RNS molekulát tárolnak. Szinte korlátlan a felhasználási lehetősége. A siRNA a tüdő sejtjeiben egy vírusgént blokkolva alkalmas a megfázásoktól kezdve, a hajhullás és a szem lokális zavarainak megszüntetését is. Használják még a diabétesz és a hepatitisz ellen is a gyógyászatban. Biztosra vehető, hogy ez a szer már jelen van a sportvilágban, mint regeneráló hatóanyag, – és mint a vázizom teljesítménynövelésének egyik lehetősége.
Vannak, akik nagyon „szerencsések”!
Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy igen sok világklasszis atlétában megtalálhatók bizonyos teljesítménynövelő gének. Például minden eddig megvizsgált olimpiai sprinterben megtalálható volt egy olyan génváltozat (az ACTN3 gén 577R allélje), amely nagyobb erőkifejtést tesz lehetővé a hordozóik számára.
A DNS-vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy egyes olimpiai atléták jól körülírható örökletes előnyöket élveznek, -írja a Nature egyik számában Steve Gullans, az egészségügyi beruházásokkal foglalkozó bostoni Excel Venture Management igazgatója. A hétszeres finn olimpiai bajnok sífutó, Eero Mäntyranta például mutációt hordozott az úgynevezett EPOR génjén, és ennek köszönhetően mintegy 25 százalékkal több vörösvérsejtet termelt, mint az átlag. Ez a mutáció jelentős előnyt nyújtott Mäntyranta számára, mivel vére sokkal több oxigént szállított, mint a mutáció nélküli embereké.
Sokan pont az ilyen kivételes génállományú sportolókra mutogatva próbálnak azzal érvelni, hogy az esélyegyenlőség miatt mindenkinek engedélyezni kellene a géndoppingot. Lássuk be, ez semmiképpen nem lehet a sport jövője. Szerencsére a szakemberek jelenleg szinte egyöntetűen a géndopping tiltása mellett foglalnak állást.
